Csontbetegség, amely téged is elér

A csontritkulás (osteoporosis) szó szerinti fordításával a „csontlyukacsosodás" szóhoz jutunk. Ugye, rosszul hangzik?

A csontritkulás alapvető oka, mint a szervezet kórállapotainak legtöbbjénél, az egyensúly megbomlása. Egy emberi élet során a csontokban folyamatos csontképződés, -átépülés és -lebomlás zajlik. Ez természetesen igen komplex folyamat, amelyet az anyagcsere aktuális állapota, a vitaminellátottság, valamint hormonok sora befolyásol.

Mitől van?

A csontritkulás azt jelenti, hogy a csontépítés és -bontás aránya eltolódik az utóbbi irányába. Ez a kor előrehaladtával kisebb-nagyobb mértékben mindnyájunknál bekövetkezik, de bizonyos rizikófaktorok növelhetik az ütemét, illetve egyes betegségek önmagukban is előidézhetik. Az előbbiek közé részben alkati sajátosságok tartoznak, mint a sovány testalkat, alacsony termet, korai menopausa, veleszületett petefészek-működési zavarok, amelyeken sajnos nem áll módunkban változtatni. Részben viszont olyan tényezők, amelyek kiküszöböléséért te magad is tehetsz: ilyenek a dohányzás, valamint a túlzott mértékű kávé- vagy alkoholfogyasztás, sőt egyes vélemények szerint a szénsavas üdítők is ide sorolandók. Szintén idetartozik a megfelelő D-vitamin- és kalciumhiány, amely már a helyes táplálkozás és életmód területét érinti.

Egyes betegségek, illetve bizonyos gyógyszerek önmagukban is vezethetnek csontritkuláshoz. Ebbe a körbe sorolhatók a krónikus máj-, vese- és gastrointestinális betegségek, valamint a táplálkozás olyan szélsőséges zavarai, amelyek már komolyan érintik a kalciumháztartást, mint például a bulimia vagy az anorexia nervosa, illetve a csontanyagcserét más szempontból befolyásoló súlyos kórállapotok, mint például a myeloma multiplex. Más betegségek esetén a terápiás szerek mellékhatásaként léphet fel csontritkulás. A leggyakrabban a reumás, illetve daganatos kórképek kezelésében alapvető fontosságú szteroidok, illetve citosztatikumok alkalmazását követően tapasztalható csontritkulás, de egyes antiepilepsziás szerek és véralvadásgátlók hosszú távú szedését is kísérheti.

Mik a tünetek?

Bármely fenti okból bomlik is meg az egyensúly, az eredmény a törékeny szerkezetű csont és az összcsonttömeg csökkenése lesz. A klinikai következményeket nem nehéz kitalálni: a meggyengült csontok akár a szokásosnál kisebb traumákra eltörhetnek, a csigolyák spontánul megroppanhatnak, elhanyagolt esetben az egész vázrendszer deformálódhat. Ilyenkor a fájdalom természetesen elviszi a beteget az orvoshoz, de könnyű belátni, hogy ekkor már csak a tünetek ellátása marad, az oki terápiát, vagyis a megelőzést jóval hamarabb kellene elkezdeni.

Miből áll a prevenció?

A hétköznapi értelemben vett prevenció bázisát a rendszeres szűrővizsgálatok jelentik. Az osteodensitometria során a csont tömegét, illetve sűrűségét mérik meg radiológiai módszerekkel a test különböző pontjain. A kapott adatokat a páciens korának, illetve nemének megfelelő normálértékekhez viszonyítva százalékosan kiszámítható, hogy az adott populáció átlagától mennyiben tér el az aktuális érték. Az osteoporosis gyanúja akkor merül fel, ha ez az eltérés egy bizonyos tartományon kívül esik.

Ha a háttérben álló esetleges egyéb okok (valamely másodlagosan osteoporosishoz vezető betegség) kizárhatók, a prevenció következő lépése a gyógyszeres terápia. Ennek több támadáspontja is létezik. A korábban első vonalbelinek számító ösztrogénpótlás jelenleg egyre inkább vitatott, mivel számos előnyös hatása mellett bizonyos betegségekben mint rizikótényező szerepelhet. Az eredeti hormon helyett inkább olyan vegyületek kerülnek előtérbe, amelyek csak bizonyos receptorokra hatnak, és így jótékony effektusuk a mellékhatások minél tökéletesebb kiszűrése mellett használható ki. A másik fontos gyógyszercsoportot a biszfoszfonátok alkotják, amelyek a csontbontó sejtekre hatva fejtik ki hatásukat, míg az ösztrogén támadáspontjául a csontépítő sejtek szolgálnak.

Mit tehetsz?

A megelőzés szempontjából a legfontosabb a rendszeres és a csontrendszer szempontjából is egészséges típusú és mértékű testedzés. Vagyis olyan sportot érdemes választani, amely a gerincre tengelyirányú terhelést jelent, és olyan fiziológiás mozgásformákkal jár, mint például az úszás. Fontos az is, hogy az edzés rendszeres legyen, de ne ess olyan túlzásba, mint amilyet például az élsport kíván, mert ez - szintén többféle hormonális mechanizmus révén - épp az ellenkezőjét, csontvesztést idézhet elő.
Csontjaid egészsége tehát ismét szervezeted működésének egy olyan területe, ahol sok minden kívül esik a te személyes hatókörödön, ám időben kezdve, kiegyensúlyozott étrend és rendszeres testmozgás mellett sokat tehetsz egészségedért.